Egyre rosszabbul éreztem magam. Les-nek rengeteget sírtam. Mindig magam okoltam. Kezdtem magam egyedül érezni, hogy senkit nem érdeklek. Főleg az, hogy Aaron is átvert.
Annyira eltávolodtunk egymástól, hogy végül kimondtam az utolsó szót. Nem bírtam tovább, inkább szenvedek nélküle, minthogy vele legyek és átverjen, kihasználjon.
Megbántam.
Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de próbáltam erős lenni. Majd jött ahogy Leslie mondta a kritikus helyzet. Először nem aludtam egy-két óránál többet, majd elő került egy fiókból egy "barát". Rettentően össze vágtam a kezem. Ekkor kerültek elő a hosszú, kicsit nagyobb pulcsik amikben mindig elbújtam. Véstem, véstem a betűt a kezembe. Itthon, este, órán, akár mikor egyedül voltam. Mindenki csak mondta:-Hogy lehetsz ilyen hülye,hogy egy ilyen ember mint, Aaron vagdosod magad?!-mindenki csak bántott. Hagyjatok már kiabáltam velük. Bezárkóztam senkivel sem akartam beszélni. Csak Leslie maradt. Már nem ettem napok óta. Azért is csak kiabáltak velem a "barátnőim". Les nem örült neki de tudta, hogyha kiabál velem nem lesz jobb. Próbált velem beszélni. Volt mikor órákon keresztül beszélgettünk,utána kicsit jobb lett, de mire hazaértem már megint elöntöttek az érzések. Vissza akartam kapni Aaron-t! Vele álmodtam, lecsuktam a szemem őt láttam: Rettenetesen hiányzott az életemből. Les beszélgetett vele kiderült, hogy én is hiányzom neki. Ekkor kicsit boldogabb lettem. Képbe került egy lány akit akkor még a barátnőmnek hittem. Kiderült, hogy Aaron-nak én már csak b-terv voltam mert rá hajtott. Majd nem sikerült nála. Másnap Aaron már megtalált engem, már szeretett és magát okolt az egészért. Tudtam, hogy bármennyire is szeretném visszakapni, nem szabad, mert lehet, hogy újra átver.
Napokig gondolkodtam rajta, mégis mit tegyek. Minden este beszéltem vele és mindig megkért, hogy ne vagdossam magam. Ne tegyek magamba kárt mert gyönyörű vagyok, és tudja, hogy ő rontotta el. Én mégis magamat hibáztattam. A vagdosás napról-napra megszűnt. Már kezdtem a régi lenni, egyre többet mosolyogtam és Aaron-ba is egyre jobban megbíztam. Éreztem, hogy egyre jobb lesz az életem és kezdek visszatérni a régi kerékvágásba. Már tudtam aludni, és szépen visszahíztam azt a 8 kg-t ami lekerült rólam. Újra ugyan az a boldog és vicces lány lettem. Sok időt eltöltöttem Leslie-vel és rengeteget hálálkodtam neki, hogy mindvégig mellettem állt és nem hagyott cserben, úgy mint mások. Nagyon köszönöm neki ezt azóta is, mert ki tudja, hogy mit tettem volna ha ő is ott hagy, egyedül, magányosan, az összetört szívemmel.
Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de próbáltam erős lenni. Majd jött ahogy Leslie mondta a kritikus helyzet. Először nem aludtam egy-két óránál többet, majd elő került egy fiókból egy "barát". Rettentően össze vágtam a kezem. Ekkor kerültek elő a hosszú, kicsit nagyobb pulcsik amikben mindig elbújtam. Véstem, véstem a betűt a kezembe. Itthon, este, órán, akár mikor egyedül voltam. Mindenki csak mondta:-Hogy lehetsz ilyen hülye,hogy egy ilyen ember mint, Aaron vagdosod magad?!-mindenki csak bántott. Hagyjatok már kiabáltam velük. Bezárkóztam senkivel sem akartam beszélni. Csak Leslie maradt. Már nem ettem napok óta. Azért is csak kiabáltak velem a "barátnőim". Les nem örült neki de tudta, hogyha kiabál velem nem lesz jobb. Próbált velem beszélni. Volt mikor órákon keresztül beszélgettünk,utána kicsit jobb lett, de mire hazaértem már megint elöntöttek az érzések. Vissza akartam kapni Aaron-t! Vele álmodtam, lecsuktam a szemem őt láttam: Rettenetesen hiányzott az életemből. Les beszélgetett vele kiderült, hogy én is hiányzom neki. Ekkor kicsit boldogabb lettem. Képbe került egy lány akit akkor még a barátnőmnek hittem. Kiderült, hogy Aaron-nak én már csak b-terv voltam mert rá hajtott. Majd nem sikerült nála. Másnap Aaron már megtalált engem, már szeretett és magát okolt az egészért. Tudtam, hogy bármennyire is szeretném visszakapni, nem szabad, mert lehet, hogy újra átver.
Napokig gondolkodtam rajta, mégis mit tegyek. Minden este beszéltem vele és mindig megkért, hogy ne vagdossam magam. Ne tegyek magamba kárt mert gyönyörű vagyok, és tudja, hogy ő rontotta el. Én mégis magamat hibáztattam. A vagdosás napról-napra megszűnt. Már kezdtem a régi lenni, egyre többet mosolyogtam és Aaron-ba is egyre jobban megbíztam. Éreztem, hogy egyre jobb lesz az életem és kezdek visszatérni a régi kerékvágásba. Már tudtam aludni, és szépen visszahíztam azt a 8 kg-t ami lekerült rólam. Újra ugyan az a boldog és vicces lány lettem. Sok időt eltöltöttem Leslie-vel és rengeteget hálálkodtam neki, hogy mindvégig mellettem állt és nem hagyott cserben, úgy mint mások. Nagyon köszönöm neki ezt azóta is, mert ki tudja, hogy mit tettem volna ha ő is ott hagy, egyedül, magányosan, az összetört szívemmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése