The Second.-Négyes randik

Lassan eltelt a hétvége és már alig vártam, hogy reggel beérjek a suliba és hadd beszéljek Leslie-vel. Beértem egyből a nyakamba ugrott. Nagyon örült és mondta, hogy vasárnap találkozott Brayn-nel és mivel Brayn igen magas volt még Les-nél is magasabb, mondta, hogy vicces volt amikor lábujj hegyre állt de még úgy sem tudta megcsókolni. Leslie most csókolt először, és Brayn volt az első és egyben tökéletes számára. Felmentem az emeletre mivel ott található az osztályom. Aaron már várt. Lepakoltam az osztályomban és kimentem hozzá. Beszélgettünk majd  a csengő hangja szakított minket félbe. Elbúcsúztunk és mentünk órára. Szépen eltelt a nap  majd a hét is. Leslie-vel nagyon vártuk a hétvégét mivel négyes randit terveztünk a szombatra. Ünnepség volt ezért sok embert láttunk. Majd meghallottam a hátam mögül egy ismerős hangot azt kiabálva:
-Bonny, bonny állj meg itt vagyunk.- kiabálta.
 Hátrafordultam és észrevettem Aaron-t és Brayn-t is. Kiverekedtük magunkat a tömegből, majd Aaron nyakába ugrottam.

-Jajj, Aaron annyira hiányoztál. Remélem a mai nap is olyan tökéletes lesz, mint az előző szombat.-rákacsintottam majd megcsókoltam.

Sétálgattunk és ettünk is. Lassan eltelt a nap...

Voltunk szinte mindenhol a városban. Jó meleg volt, de még izzott a levegő köztünk is. Brayn elhívott és megköszönte nekem azt, hogy bíztattam Les-t, mert már régóta elakarta neki mondani mit érez iránta. Megkértem, hogy ne nekem hálálkodjon, a sors hozta így. Felültünk szinte majdnem minden "játékra". Végig tomboltunk egy-két koncertet, majd Aaron elhívott. Kézen fogva sétáltunk és néztük a naplementét a város szélén. Sokat beszéltünk mindenféle dologról. Mikor megfogta mindkét kezem meglátott egy karkötőt a kezemen és megkérdezte:

- Hordod.

-Igen, de csak azért mert Tőled kaptam.-feleltem.

Elmosolyodott és adott egy puszit. Olyan dolgokról is beszéltünk ami meghatotta. Az előző hétvége és, hogy akkor miket mondott. Abban a pillanatban nagyon megfájdult a szívem, amikor könnyes szemekkel rám nézett majd azt mondta:-Nem akarlak soha elveszíteni, sokat jelentesz a  számomra és senkit nem szerettem még úgy ahogyan most Téged. A mondandóját egy hosszú és szenvedélyes csókkal zárta. Kézen fogva sétáltunk vissza a tömeghez, ahol könnyen megtaláltuk Brayn-t mivel magas volt és szőke haja szinte "világított" a tömegben. Leslie-re néztem és kacsintottam jelezve ezzel, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ő is ezt tette. Nagyon örültem. Tökéletes négyes randink van. 

Mivel én nem a városban laktam, így busszal kellett hazamennem. Még Aaron kérdezte meg tőlem, hogy nem-e gond, hogy kikísér a pályaudvarra? Mondtam,hogy nem és elindultunk. Les és Brayn is jöttek velünk. Az út közben rengeteget nevettünk és viccelődtünk. Mikor kiértünk Les elment telefonálni. Így a két fiúval maradtam. Ekkor Brayn megint elkezdett hálálkodni nekünk, hogy milyen rendesek vagyunk, hogy segítettünk neki összejönni Leslie-vel meg stb. Összenéztünk Aaron-nal és elmosolyodtunk. Aaron elmagyarázta neki, hogy ne köszönje már annyit. Mi csak segítettünk de ez valójában rajtuk múlt. Már csak pár percem volt, amíg megérkezett a busz. Így azt kihasználva Aaron ölébe ültem és mivel tudtam róla, hogy imádja velem együtt ha nyakon csókolják. Ezért megtettem. Láttam rajta, hogy nagyon tetszik neki. Csillogó, tengerkék szemében elveszik az ember. Káprázatos. Megérkezett a busz ekkor felálltam megöleltem Les-t és megsúgtam neki:- További szép estét! Majd Aaron megölelt és hosszan megcsókolt. Teljesen elgyengültem csókjától. 

Szeretlek szóval váltunk el egymástól, és még az utolsó alkalmat kihasználva nyomtam egy puszit az arcára. Rákacsintottam Les-re és felszálltam a buszra. Egész úton a beszélgetésünk járt a fejemben. 

Ezek után még rengeteg négyes randit szerveztünk. A legjobb barátnőm pasijának a legjobb haverja az én pasim. ;)

The First.-Kezdetek

Azt a bizonyos szeptember huszadikát írtunk, amikor Aaron megkérdezte Bonny-t azaz engem, hogy ráérek-e szombaton mert szeretne velem találkozni és megünnepelni a négy hónapos fordulónkat. Elhívtam magammal Leslie-t is. Eljött a nagy nap. Egy tónál találkoztunk, ahol megjelent Aaron és persze a legjobb haverja Brayn is. Leslie már régóta odavan Brayn-ért. Ezért is vittem magammal. Rengeteget beszélgettünk, nevettünk. Majd mondtam Leslie-nek:
- Itt az alkalom! Ne halaszd el!
- De úgy sem sikerül, hiszem utál engem és tuti, hogy mást szeret. - mondta szomorúan.
- Ugyan már Les! Ha így állsz hozzá és meg sem próbálod persze, hogy ne fog sikerülni. Figyelj beszélek Aaron-nal, hogy kérdezze meg Brayn-től. Hiszen a legjobb haverok. És nem nyávogni! Szép csajszi vagy! Tuti, hogy bejössz neki. –bíztattam.

Utána lebeszéltem Aaron-nal, hogy tegye fel azt a bizonyos kérdést Brayn-nek.
Magukra hagytuk őket hadd beszélgessenek. Ekkor Aaron hirtelen megcsókolt, a négy hónap után először. Heves csókcsatába kezdtünk a sátorban. Azt mondta, hogy- Imád és nem akar elveszíteni. Ekkor jöttem rá, hogy valójában mennyit is jelentek számára. Hiába volt nálam egy évvel fiatalabb, mégis komolyan gondolta az egészet és tudtam, hogy nem játszik. És nem csak kihasznál ahogy azt mások tették. Visszaértünk és Les egyből elkapta a kezem és elhúzott magával. Majd megállt előttem, óriási szemei csak úgy csillogtak és majdnem kiugrott a bőréből. Ekkor tudtam, hogy sikerült, valóra vált az álma. Nagyon örültem, hogy végre Leslie is boldog és nem csak én ábrándozok neki egyfolytában Aaron-röl és most már nem csak nekem mondja, hogy mennyire szereti Brayn-t, hanem már mondhatja neki is.
- Köszönöm Bonny!- mondta- ha Te nem bíztattál volna ez nem sikerül. - majd megölelt.
Nevetve és boldogan mentünk vissza most már srácainkhoz. Majd elkezdett esni az eső, de mit sem törődve ezzel beszélgettünk tovább és élveztük a párunkkal eltöltött időt. Leslie-vel rendszeresen összenéztünk és folyton hálálkodott. Jó volt végre boldognak látni. Adtam egy puszit Aaron-nak majd a fülébe súgtam, hogy sosem akarom elveszíteni!- és megköszöntem neki amit tett a legjobb barátnőmért.
Gyorsan este lett és sajnos Leslie-vel haza kellett mennünk. Hosszas elbúcsúzás után elváltunk. Majd beültünk a kocsiba és amíg Les anyukája haza hozott addig hátul beszéltünk és majdnem szívrohamot kapva mesélt. Folyton megköszönte amit tettem érte. Hiába mondtam neki- Mégis mire valók akkor a legjobb barátnők?! – majd megérkeztünk.
Bementem az ajtón, gyorsan elhadartam mindent a szüleimnek, persze úgy, hogy ne tudják meg, hogy barátom van. Eltitkoltam előlük. Majd felrohantam a szobámba és egyből telefont ragadva beszéltem Les-zel majd elköszöntünk. Amíg nem tudtam elaludni Aaron járt a fejemben. Senki nem csókolt így még meg. Nagyon kedves volt! Akárcsak Brayn Leslie-vel. Majd elaludtam.