Azon a bizonyos November 20-án Aaron meg mutatta, hogy miért érdemes vele lenni. Elhívott egy tökéletes vacsorára egy tó partjára. Nagyon romantikus volt. Életemben nem éltem még át ilyen tökéletes pillanatot. Aznap a karkötőimet is levettem amiket csak azért hordtam, hogy eltakarják a hegeket. Csak egy maradt, ami nagyon különleges volt számomra mivel azt Aaron-tól kaptam. Egy kicsit rövidebb ruhát vettem fel ami a combom közepéig ért. Ő farmerban és kockás ingeb volt, tudta, hogy imádom ha az van rajta. Kaján mosollyal az arcán végigmért majd megfogta a kezem és az asztalhoz kísért. Leültünk és egyből beszélgetni kezdtünk. Ettünk majd lementünk a tó partjára sétálni. Végig fogta a kezem és el sem engedte. A tó szélén volt egy kis pad amire le is ültünk. Percekig csak egymás szemébe néztünk és nem szóltunk semmit. A szemei csak úgy ragyogtak és a szemén keresztül láttam, hogy megcsókolna de nem tudja mit tegyen. Kapva az alkalmon megcsókoltam. Hajam egy csattal volt elfogva, hogy ne lógjon a szemembe. Kivette a csatot és hajam az arcon elé omlott. Elfogta az egyik kezével a másikkal a combom simogatta. Egészen megőrjített. Tudta rólam, hogy le lehet venni a lábamról ha valaki nyakon csókol. Megtette. Isteni érzés volt. Majd feltette a kérdést:
- Most akkor a csajom vagy?- mosolygott macsósan és rám kacsintott.
-Persze-feleltem neki.
Megragadtam a kezét és elindultunk vissza a sátorba. Csak ketten voltunk az egész tónál. Kezdett lehűlni az idő, így lenyúltam a kabátját, mert imádtam a cuccait felvenni..olyan jó meleg volt. Még sokáig kint ültünk a vízparton és néztük, ahogy feljön a hold és vissza tükröződik a vízen. Szép volt. Ekkor átölelt és kérdezte:
-Tetszik?
-Igen. Gyönyörű. De tudod mi a gyönyörű még?-szegeztem neki a kérdést.
-Na mi cukim?-kacsintott.
-Az, hogy ezt a szép látványt veled élhetem át és, hogy ilyen csodálatos helyre hoztál el csak azért,hogy bizonyítsd mennyire szeretsz.-mondtam majd nyomtam egy puszit az arcára.
Raktunk tábortüzet és mellette melegedtünk. Hozzá bújtam mivel fáztam.
-Várj egy pillanatot.-mondta és fel állt.
Meglepődtem rajta,hogy mégis mit akar. Hosszasan kutakodott a sátorban majd megjelent egy zacskó mályvacukorral.
-Szereted?-szólalt meg.
-Imádom.-feleltem neki tágra nyílt szemekkel és összehúztam magam a hidegtől.
Isteni finom volt. Rengeteget szórakoztunk és nevettünk. Komolyan is elbeszélgettünk még elalvás előtt. Mindig azt hajtogatta, hogy tudja hogy elrontotta és, hogy bocsássak meg neki amiért csak b-terv-nek tartott.
-Nyugodj meg, semmi baj. Szeretlek és itt vagyok Veled. Ne félj és főleg ne csak magadat hibáztasd.-mondtam neki.
Kihoztam egy pokrócot a sátorból. Mire vissza értem könnyes szemekkel állt előttem. Megriadtam.
-Mi a baj kicsim?-kérdeztem hebegve.
-Én vagyok a baj. Igenis én rontottam el, mert nézd meg a kezed, mit tettél magaddal miattam.-szipogta. Nem tudtam rá mit felelni annyira szívszorító volt. Átöleltem és megpusziltam. A szemébe néztem és megnyugtattam.
Mikor már annyira hideg volt kint bementünk a sátorba és összebújtunk, betakaróztunk. Olyan cuki volt. Szépen lassan elaludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése